A kialakult helyzet következtében, most már több hét után egyre inkább kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nem igazán van választásunk, muszáj feladni a mindennapi életünket és házi karanténba vonulni annak érdekében, hogy saját és mások egészségét is megóvjuk amennyire csak lehet. Persze az új norma okozta élet megannyi nehézséggel teli, mégis érdekes belegondolni, hogy mennyi filmkészítő látta meg ebben a szituációban lehetőséget és milyen történetekkel ruháztak fel képzeletbeli háztartásokat. A következőkben 10 darab olyan 1 helyszínes filmet ajánlunk, melyekben szereplőink tényleg nem, vagy csak alig-alig tették ki a lábukat otthonukból. 

***

A hátsó ablak / Rear Window 

Hitchcock sokat emlegetett klasszikusa a tökéletes otthon maradós film: egy baleset következtében tolószékbe kényszerült fotós ideig-óráig bírja csak elviselni a semmittevést és lakása jelentette ingerszegény környezetét, így jobb híjján arra kezdi el használni a kameráját, hogy az ablakon keresztül a szemmben lévő szomszéd után "kémkedjen." A film nem csak a szokatlanul kibontakozó krimi szála miatt tudott időtálló maradni, hanem a mesteri voyeurizmus ábrázolási miatt is. Nem véletlen, hogy a cselekmény számtalan pszichoanalitikai tanulmánynak adott táptalajt annak kapcsán, hogy egy bizonyos cselekvés megfigyelése miképp pótolja a szükségleteinket abban az esetben, ha azoktól meg vagyunk vagyunk fosztva. Például akkor, ha a főszreplőhöz hasonlóan mi is karanténra vagyunk kényszerülve... (Szarvas János)

Tűnj el! / Get Out

Jordan Peele rendezői debütálása igazi mennybemenetel: az amerikai direktor úgy játszik az idegeinkkel, hogy közben képes egy kifejezetten szórakoztató filmélménnyel is megajándékozni a nézőit. A Get Out ugyanakkor nem csupán egy feszültséggel teli és dinamikus darab, de rendkívül okos is - Peele úgy helyezte egymás mögé a forgatókönyv építőkockáit, hogy a történet csavarjainak nem árt az újranézés, sőt, meglehetősen ajánlott az újrázás, lévén így a legtöbb hiányosság is a helyére kerül. Élvezet és okos, na meg maradandó film a Get Out, amely mindemellett még azt is eléri, hogy a fő helyszínéül szolgáló - amúgy idilli - családi ház börtönnek érződjön. (Szucsik János)

Őszi Almanach

Tarr Bélát leginkább a sötét hangulatot árasztó, kietlen fekete-fehér képeiről, valamint a hosszan kitartott snittjeiről ismerünk, és a markáns kézjegyek miatt hajlamosak vagyunk azt is elfelejteni, hogy nem a kezdetektől fogva ezek jellemezték csak a már visszavonult rendezőt. Kicsit nehéz is elhinni, de az 1984-es Őszi Almanach fényekben, mitöbb, neon fényekben úszik és nem a beszédes csendre, hanem tényleges dialógusokra épül, a szövevényes eseményeknek pedig egy óriási, ám már rég lepusztult polgári lakás ad teret, ami nem csak egy színtér, hanem egy passzív szereplője is a kamaradrámának, hiszen ez az az ingatlan, amit minden benne élő szereplő álságosan próbál megakaparintani. Hiába szürke már minden, hiába omladoznak a falak és hiába már csak egy letűnt szimbóluma a lakás egy jobb életnek, mégis jelent ez valamit, amivel a karakterek a saját lelki sivárságukat kielégíthetik. Az így kialakuló klausztrofób pokolban pedig nem csak a valóság torzul el, de gyakorlatilag az 5 fős meccsből mindenki 0 ponttal jön ki. (Szarvas János)

Ex Machina

Az Ex Machina igazi sokrétegű filmbomba: Alex Garland a sci-fi alapvető paneleit egy olyan identitásdrámára húzza rá, amely főszereplője nem a két tudós, hanem az Alicia Vikander által alakított kiborglány. Garland rendezése ügyesen kerülgeti a történet alapvető csapdáit, emelett pedig olyan hangulattal (na meg persze egy eszméletlenül bizarr táncjelenettel) operál, amely a 2014-es év egyik legkiemelkedőbb darabjává tette. Az Ex Machina viszont nem csak a felszín alatt, de látványvilágában is tökéletes - a neonfényben úszó képsorok gyakorlatilag bekúsznak a néző bőre alá, Rob Hardy kamerája pedig erős diszkomfortot teremt. (Szucsik János)

Paranoia 1.0 / One point 0

Az elszigetelt otthonlétbe való beleőrülés útján kísérhetjük végig főszereplőnket, Simont, aki home office-os programozó. Ahogy a határidő vészesen közeleg, úgy zuhan a munkamorálja is egyre lejjebb. Képtelen koncentrálni, figyelmét hivatására összpontosítani, mikor valaki naponta üres dobozokat hoz neki a lakásába. A határidő folyamatos közeledésével értelmet vél felfedezni ebben és a ház többi igencsak fura lakójának rébuszos konteós karattyolásában és valami megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy ipari mennyiségben vásároljon és fogyasszon tejet. A One point 0 egy stílusában és látásmódjában is kifejezetten érdekes film, ahol a néző maga sem lehet biztos abban, hogy a jelentéktelen nüanszok, amiket Simon észrevesz maga körül, vajon tényleg fontosak és mögöttes tartalommal bírnak, vagy csak egy olyan paranoiás és kimerült ember projektál rájuk többletjelentést, aki a külvilággal már szinte semmilyen kapcsolatot nem ápol. Nekem egyre többször jut eszembe ez a film, mióta itthon dolgozom. (Hagymássy Gábor)

Öldöklő Angyal / The Exterminating Angel

Luis Bunuel filmográfiája igazi csemege, az egyik személyes kedvencem tőle pedig az az Öldöklő Angyal, amely ugyan rendelkezik néhány erőteljes szatirikus elemmel, mégis inkább társadalmi drámaként értelmezhető leginkább. A film középpontjául szolgáló gazdag társaság nem tud kijutni egy lakásból, amely egyszerre szimbolizálja a réteg szűklátókörüségét, eltunyulását és céltalanságát, mindez olyan nagyszerű színészi játékok mögé csomagolva, amik a párjukat ritkítják. (Szucsik János)

Petra von Kant keserű könnyei / The Bitter Tears of Petra von Kant

Hiába volt még csak 27 éves, Rainer Werner Fassbinder már ekkorra több, mint 10 nagyjátékfilmet tudhatott maga mögött, ám az igazi áttörést a Petra von Kant keserű könnyei hozta meg neki. Épp egy olyan mű, amiben csuán néhány nő beszélget egy stúdió lakásban, mert ha a moziról csak annyit árulunk el, hogy a címszereplő életének szerelmi csalódásai elevenednek meg előttünk több fázisban és felvonásban, akkor többnyire pontosan lefedjük a cselekményt. A minimalista jelleg miatt sokszor nehéz is azonosulni az igencsak melodramatikus pillanatokkal, de amikor minden a helyére áll, akkor ezekkel az egyszerű ezsközökkel is valóságos érzelmi krízist képes előidézni a film, míg nem a történet második felében Fassbinder ránk is végleg átragasztja azt a melankólikus tudatállapotot, amikor már nekünk sincs életerőnk kimozdulni a hálószobánkból. (Szarvas János)

Ragyogás / The Shining

A Ragyogás nem egyszerű eset: Stanley Kubrickot forgatáson alkalmazott brutális módszereit sokat támadták, Shelley Duvall állítólag maradandó pszichés sérüléseket szenvedett a rendező sajátos módszerei miatt. Azonban a film önmagában véve annak ellenére is kiváló alkotás, hogy az eredeti művet jegyző Stephen King utálja - bár nem szokványos Kubrick darab, mégis egy olyan horror, amely klausztrofób helyszínével és Jack Nicholson karizmatikus játékával a frászt hozza a nézőre. (Szucsik János)

Őszi Szonáta / Autumn Sonata

Ha Ingmar Bergman munkásságára gondolunk, valószínűleg más mesterművek hamarabb jutnak eszünkbe, mint az 1978-ban napvilágot látott Őszi Szonáta. Ekkora már a svéd rendező túl volt a legnagyobb elismerésnek örvendő darabjain, mint a Hetedik Pecsét vagy a Persona, de a rendkívül termékeny alkotó ekkor sem lassított és még egyszer megmerítkezett a pszichológia téboly különböző bugyraiban. A cselekmény középpontjában ezúttal egy anya-lánya kapcsolat áll, mely szerepekben két homklokegyenest eltérő karakter és világlátás testesül meg. Amikor a csendes és visszafogott Eva meghívja vidéki otthonába a rég nem látott, sikeres művész hírében álló édesanyját, Charlotte-ot, a lány kezdetben olyan gondolatokat dédelget, hogy most egyszer s mindenkorra elsimítják a nézeteltéréseket, ám az együttélés és az elszigetelt bezártság csak még mélyebben szakítják fel a múlt sebeit, míg az egykor kiegyensúlyozott háztartás rövid időn belül a összeférhetetlenség és a passzív terror színhelye lesz. (Szarvas János)

Kutyafog / Dogtooth

Jórghosz Lanthimosz számomra igazi virtuóz zseni, aki úgy tudott viszonylag nagy karriert befutni az amerikai filmezésben is, hogy közben nem felejtette el azokat a filmes gyökereket, amikkel kezdetben dolgozott. A Kutyafog az egyik talán legerősebb műve, amely középpontjában egy olyan család áll, ahol a szülők kizárólag az otthon fogságában nevelik a gyermekeiket. A Kutyafog ebből adódóan nem egy egyszerű néznivaló, sőt, egy nagyon kemény társadalmi tabló, amely a stablista lepörgése után is sokáig velünk marad. (Szucsik János)