Ahogy a tavalyi, úgy az idei év sűrű lesz egy filmrajongó számára. Most már hivatalos, hogy 2019-ben a Disney az egész piacot maga mögé utasítva nyerte a box-office versenyt, így semmilyen indokuk nincs arra, hogy a bevált menetrendükön változtassanak, tehát 2020-ban is számos szuperhős filmmel és élőszereplős mesével kell számolnunk, mint ahogy az is köztudott, hogy milyen egyéb nagy stúdiófilmekre számíthatunk még a következő hátralévő 12 hónapban. Azonban ez továbbra sem azt jelenti, hogy ne születnének rétegfilmek, így aki kellően nyitva tartja a szemét, az ezentúl is megtalálja a módját, hogy a fősodorból kiszakadva egy kicsit más vizekre evezzen. Ennek mentén ajánlunk 15 idei filmet, amikről még - jó eséllyel - máshol nem hallhattál:

Zola

Bár kategorikusan ugyan nem lehet kijelenteni, hogy az A24 bármihez nyúl, arannyá válik, azért a függetlenfilmeseket felkaroló stúdiónak kifejezetten jók a "találati arányai". A Zola című filmet is az A24 gondozásában csodálhatjuk, a történet pedig egy egyedi road movienek tűnik, melynek gerincét két lány (amúgy megtörtént) kalandjai adják. 

Possessor

Nem törvényszerű, hogy egy tehetséges alkotó gyermekétől is hasonló munkákat várhatunk, azonban a Possessor nem csak amiatt érdekes, mert David Cronenberg fia rendezi. Brandon Cronenberg második rendezésének felütése az, ami igazán csalogató: a főszereplő egy titkos szervezetnek dolgozó ügynök, akinek mások testének és tudatának megszállása a feladata, mely módszer segítségével merényleteket hajthatnak végre. Főszerepben Jennifer Jason Leigh és Christopher Abbott, valamint feltűnik Sean Bean is.

The Nest

Sean Durkin és barátai filmes kollektívája igazi kincsesbánya a függetlenfilm szerelmeseinek. A fiatal amerikai filmeseket tömörítő csoportnak rengeteg remek alkotást köszönhetünk, Durkin személy szerint a Martha, Marcy, May, Marlene című szektás karakterdráma rendezője. Legújabb munkájában (melynek két főszereplője Jude Law és Carrie Coon) egy amerikai család megpróbáltatásait követhetjük nyomon, akik egy angol vidéki kastélyba költöznek. Külön adalék, hogy az operatőri feladatokat Erdélyi Mátyás kapta. 

Antlers

Guillermo del Torot az utóbbi években igazi horrorpápává koronázták, rengeteg produkciót a nevével fémjelezve próbálnak eladni, az idén érkező Antlersnek is ő lesz az egyik producere. A történet kiindulópontjául Nick Antosca The Quite Boy c. műve szolgál, a középpontban egy kisváros megpróbáltatásai állnak. Bár az Antlers megjelenése már jó ideje csúszik, a mindig megbízható Scott Cooper neve talán garancia lehet egy jó filmre.

Those Who Wish Me Dead

Bár valószínűleg nemsokára elég nagy hírverés fogja övezni, a Those Who Wish Me Dead-ről egyelőre nem sok helyen hallani. Taylor Sheridan legújabb rendezése a Wind Riverhez hasonló karcos drámának tűnik, a film Michael Koryta azonos című könyvének adaptációja és a hírek szerint a neo-western zsánerét fogja erősíteni. Koryta egyébként saját művét adaptálta forgatókönyvre, a történet pedig egy 14 éves gyilkosság-szemtanú srácról szól, akinek tanúvédelmi programban kell résztvennie, míg az elkövetőket elkapják. Azonban a gyilkosok a fiú nyomára bukkannak.

I'm Thinking of Ending Things

Charlie Kaufmannak rengeteg kiváló forgatókönyvet köszönhetünk, ezen felül a pár évvel ezelőtti rendezése, az Anomalisa is óriási erővel csapott a nézőire. A tehetséges alkotó ezúttal egy számára eddig idegen műfajban kísérletezik, legújabb rendezése egy kapcsolatközpontú dráma-horror-adaptáció lesz, melyben Toni Colett karakterének szakítása jelenti a fő mozgatórugót. További szerepekben Jesse Plemons és David Thelwis is megtalálható.

Charm City Kings/Twelve 

Barry Jenkins a Holdfénnyel lett igazán ismert szélesebb filmes körökben is, a Charm City Kings (vagy IMDb szerint Twelve) című filmben ezúttal a sztorit szolgáltatja. A történet egy Baltimore-i motorosbanda köré kulminálódik, középpontjában egy 14 éves srác áll, aki közéjük akar csatlakozni. A Sundance-n debütáló film minőségéről sokat elárul, hogy a Sony Picture Classics szerezte meg a forgalmazásának jogait. A főbb szerepekben többnyire ismeretlen színészek, a rendező a Puerto Rico-i Angel Manuel Soto, a film pedig a 12 O'Clock Boys című 2013-as dokumentumfilm adaptációja. 

Wendy

A messzi dél vadjai igazi szenzáció volt 2012-es megjelenésekor, Benh Zeitlin debütfilmjét igazi díjeső fogadta. A fiatal rendező rengeteg munka közül válogathatott volna, azonban egészen az idei évig nem jelent meg újabb rendezése - 2020-ban a Wendy című alkotását várhatjuk. A Wendy egy sajátos Pán Péter adaptáció, a klasszikus történet új köntösbe helyezése pedig abszolút Zeitlinhez méltó feladatnak tűnik. 

Vitalina Varela

Bizonyos körökben hatalmas tisztelet és elismertség övezi Pedro Costa portugál rendezőt, ám a szélesebb közönség számára minden bizonnyal még mai napig is egy teljesen ismeretlen névről van szó. Pedig manapság kevesen alkotnak olyan szociális érzékenységgel különböző deprivált helyzetű sorsokról, mint a 61 éves filmkészítő, aki ráadásul a letisztult stílusának köszönhetően még a valóságot és a fikciót is zavarbaejtően hitelesen tudja összehozni, ezzel még átélhetőbbé téve az emberi drámát. Az idei mozijától sem várunk mást.

Naked Singularity

Amikor egy jól menő new yorki közvédő elveszti az első ügyét, élete egy sötét szakaszba ér – jóformán ez minden, amit pillanatnyilag tudunk Chase Palmer, az Az (It) írójának első egész estés rendezéséről, kinek állítása szerint a készülő projektje egy érdekes, új megvilágításba fogja helyezni a krimi és a heist movie zsánereket, illetve azok formuláit. Ezek alapján már joggal helyezhetjük magasra az elvárásainkat, ha pedig azt látjuk, hogy John Boyega és Olivia Cooke lesznek a film főszereplei, tényleg van okuk bizakodni.

The Prisoners of Ghostland

Vannak olyan filmek, amelyekről mi sem tudjuk, hogy akarjuk, de amikor bejelentik, akkor hirtelen rájövünk, hogy az addig mégis hiányzott az életünkből. Egy ilyen lehet az a projekt is, amiben a világ egyik legőrültebb filmrendezője, Sion Sono, és a világ egyik legőrültebb színésze, Nicolas Cage áll össze annak érdekében, hogy egy természetfeletti akció-horror formájában dobják el az agyukat. Hát lehet ezt nem várni!?

The Wild Goose Lake

Az elmúlt évek, évtizedek több ízben is bebizonyították, hogy Ázsia képes rendre felülkeredni zsánerfilmeket tekintve a nyugati konkurencián, így a The Wild Goose Lake-nek már csak amiatt is megéri bizalmat szavazni, mert tényleg ritkán csalódunk ezekben az alkotásokban. Az pedig csak hab a tortán, hogy nemrégiben Aranypálmára is jelölték Cannes-ban, és ez ismét egy olyan jel, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hiszen egy nem mindennapi élményt sejtet. 

Mainstream

Tudományosan még nem bizonyított, hogy a Coppola családban vér szerint öröklődik-e a filmkészítéshez való affinitás, de az biztos, hogy a família egyik legfiatalabb tagja is fényes jövő előtt áll ezen a pályán. Gia Coppola évekkel ezelőtt már a nem hibátlan Palo Altóval is bizonyította, hogy olyan témát is képes érdekesen és frissen átadni, amit már lerágott csontnak gondoltunk. Vajon a gyorsan változó, modern világunkba helyezett, különcökről szóló szerelmi háromszöggel is képes ezt megtenni?

Nine Days

Bizonyos filmeket a főszereplői vagy az alkotók nevei képesek eladni önmagunkban, de van, amikor már a koncepció is képes feltornázni az érdeklődést, és ebbe a kategóriába esik bele a Nine Days című fantasy dráma is, amelyben egy remete típusú férfi interjúztat különböző emberi lelkeket annak céljábal, hogy el tudja dönteni, melyiknek ad esélyt a megszületésre és melyiknek nem. Ha pedig ez a számos lehetőséggel bíró sztori mégsem lenne elég, olyan remek színészek tűnnek fel a stábban, mint Winston Duke, Zazie Beetz, Tony Hale, Bills Skarsgard vagy Benedict Wong. 

Dwelling in Fuchun Mountains

Habár a hosszú snittekkel, kevés narratívával és mindent egybevetve minimalista stílussal operáló ún. lassúfilmek a leginkább Európában bontakoztak ki először, napjainkban inkább kelet felé billen a műfaj mérlege, azon belül is Kína irányába, amely tavaly és tavaly előtt is az év egyik, ha nem a legjobb filmjét tudta kínálni (Long Day’s Journey Into Night, An Elephant Sitting Still.) Ha ezeknek a hatásfokát akár csak meg tudja közelíteni a Dwelling in Fuchun Mountains – ami egy adott környéket vizsgál 2 éven át, reflektálva az idő múlására és a folyamatos változásra – akkor már nem lesz okunk a panaszra. 

(Írta: Szarvas János és Szucsik János)