A filmet a miskolci Cinefesten volt szerencsénk megtekinteni Nehéz megmondani, hogy hol van az a határ, ameddig egy szociális kérdésekkel és társadalmi értékekkel foglalkozó alkotás még működőképes, hiteles tud lenni, és mikortól érezzük már soknak vagy éppen torzítottnak azt a képet, amit az adott…

Vincenzo Natali mindig is az érdekfeszítő alapötletek embere volt. Legyen szó a Kockáról, a Cypherről, a Nothingról, a Hybridről vagy akár a Haunterről. Ebben kifejezetten konzisztensek a filmjei, mégis mindig úgy érzem, hogy ő az a csávó, aki 22 éve az első próbálkozásból készített egy kultfilmet…

A filmet a miskolci Cinefesten volt szerencsénk megtekinteni. Egy fesztiválra általában bekerülnek szélsőségesen jó és rossz filmek is, de az legalább mindenképpen elmondható, hogy valami művészi víziót közvetítenek, mely a nézők szemében elsülhet pozitívan és negatívan is. Egy dolgot viszont…

Jim Jarmusch a független filmezés igazi kiemelkedő figurája, aki az utóbbi években például a Patersonnal is megmutatta, hogy 60 fölött is képes megújulni és a rég bevált eszközeit újabb filmnyelvi bravúrokkal ötvözve maradandó élményeket alkotni. Jarmusch 2019-ben látszólag lehetetlen projektre…

A filmet a miskolci Cinefesten volt szerencsénk megtekinteni Egyre inkább úgy tűnik, hogy a 2019-es év legemlékezetesebb filmjei azok lesznek, amelyek a stílust, a közlésmódot hajlandóak a szó szoros értelmében vett cselekmény helyett felülsúlyozni, és ebből a sormintából nem lóg ki A…

Az egyetlen állandó dolog a változás - lehet, hogy a világmindenség legnagyobb közhelye, de mégis igaz, és ezzel tisztában van a 20-as évei végén járó Joe Talbot is, aki rockzenészből debütáló rendezővé avanzsálva rögtön el is hozta nekünk az év egyik legjobb filmjét. A The Last Black Man in San…

Ritkán járja körbe a világsajtót egy kínai művészfilm híre, azonban nem is olyan régen, néhány hónappal korábban csupán, mégis ennek a szcénának egy új darabját harsogták körbe különböző médiumok, többek között itthon is. Valószínűleg a film címére kevesebben emlékeznek, de a Long Day's Journey Into…

Ez nem egy kritika, inkább egy enyhén spoileres ömlengés!Ari Aster a tavalyi esztendőben egy olyan „csodálatos” keringőre invitált bennünket, mely 20-30 év múlva a modern horrorfilmek alapvető darabjának fog számítani. Az Örökség komorsága, bőrünk alatt sercegő gyász szertartása napokkal a vetítés…

Bármennyire is bonyolult személyiségnek hiszem magam, elég nekem annyit mondani, hogy Jonas Åkerlund rendez egy filmet, Mads Mikkelsen főszereplésével, amihez Deadmau5 írja a zenét. Én pedig fogom magam és tűkön ülve várom a végeredményt. Na jó, annyira talán mégse ültem tűkön, ha fél évet haboztam…

Minden évben jön pár olyan film, ami joggal pályázhatna az "év legbizarrabb produkciója" díjra... és ha a valóságban tényleg lenne ilyen díj, akkor több,mint valószínű, hogy a Diamantino rajt-cél győzelmet aratna idén.